Első lemezkritkám tárgya a Diagnose:Lebensgefahr egyszemélyes svéd formáció egyetlen albuma lesz. A projekt mögött egy Natramn nevű figura áll, akit korábban a Silencerből ismerhettünk (nem túl sokan, tegyük hozzá). A Silencer a sötét, depresszív oldaláról közelítette meg a black metal műfajt: a zenét extrém, rikácsoló vokálok és különösen nyomasztó atmoszféra jellemezte, amihez hasonlót talán csak a Bethlehem Dictius Te Necare albumán hallhattunk ezelőtt. A formáció egy lemezt ért meg (Death, Pierce Me, 2001), majd nem sokkal később Natramn súlyos idegállapota miatt elmegyógyintézetbe került...
...itt kezdődött meg a Diagnose:Lebensgefahr története. A Växjö-i kórház pszichiáterei terápiás célokból lehetővé tették, hogy zenét írjon és rögzítsen, ezekből a felvételekből állt össze a Transformalin, amit az Autopsy Kitchen adott ki 2007-ben. (A felvétel pontos körülményeit homály fedi - tán a stúdió költségeit is állta a társadalombiztosítás?? ) Tehát itt a szó szoros értelmében elmebeteg zenéről beszélhetünk. Miért is tartottam fontosnak erre kitérni? Az album nem mindennapi zenei élményt rejt, amit valószínűleg kevesen fognak egyáltalán zeneként definiálni. Aki pedig a Silencer-éra folytatásában reménykedik, az valószínűleg csalódni fog. A metaltól eléggé távol áll, ha mindenáron skatulyázni akarnám, talán az ambient, noise és drone műfajok dobhártyát szaggató kísérleteihez kapcsolható elektronikus zene. Nyers, torz búgó hangok, gerjedés, recsegés, itt-ott ritmusokká összeálló, máshol teljesen kaotikus zajok, zörejek, effektek, ipari hatású dobgép, szimfonikus és katonazenekari hangminták, hátborzongató szintetizátor-témák, innen-onnan összeszedett és samplerezett emberi hangok... ezek a zenei kelléktár eszközei, amikkel egy sötét, nem mindennapi, de érdekes utazás veszi kezdetét a Level Beyond Human című bevezetőtől. Aztán jön a címadó tétel, a leginkább dalszerűnek nevezhető Transformalin.
A monoton, lassú, de hallójáratokat roncsolóan erőteljes zenei alap mellett itt már megjelennek Natramn vokáljai is. Olyan szélsőségekig nem megy el, mint a Silencerben, de így is hitelesen fejezi ki vele a tébolyult állapotot, ami elvezette őt eme album megírásához. Negatívum, hogy az album más részein sokszor leragad a szimpla szövegmondásnál, de azokhoz a részekhez talán nem is passzolna más. Pár dal instrumentális, csak a háttérzajokkal és néhány szintetizátorhanggal operáló dark ambient, ami Brian „Lustmord” Williams munkásságát juttatja eszembe, másutt a francia Les Legions Noires körhöz tartozó kiadványok kísérteties hangulatát idézi a zene. A Situation:Lebensgefahr katonai indulókat idéző, martial industrial jellegű hangjai után az Anoxi drone basszus-gerjedései taszítják egy megváltozott tudatállapotba a hallgatót, hasonlóan a Sun O))) dolgaihoz. A Last Breath of Tellus ismét egy ritmusosabb darab, rideg és hipnotikus gépi ütemekkel, industrial-noise hatásokkal (korai In Slaughter Natives és Mental Destruction módra) és ordításba hajló vokálokkal. A lemez atmoszférája egyébként is folyamatosan hullámzik a csendes mélységtől a kontrollálatlan agresszióig, tehát az album hossza ellenére csak a felületes hallgató számára válhat unalmassá.
Mindezen említett hatások persze csak jelzések, mire is számíts, ha meghallgatod, a végeredmény egységes és egyedi, mindenki mástól független, Natramn saját, elborult belső világának rothadó gyümölcse. A bezártság, izoláció, legmélyebbről jövő fájdalom, lassú agónia és rettegés képeit vetíti ki, önrombolás és öncsonkítás, folyamatos harc a saját belső démonokkal, néha lehúzódva és alámerülve a mélységben, máskor újra harcra készen... Igazi bad trip, csak épp LSD és hasonló hallucinációkeltő szerek nélkül, kizárólag az ember tudatából és a tudatalattiból előtörő destruktív impulzusokra támaszkodva, avagy egy beteg elme darabokra hullott tudatának szilánkjai, tömény pszichózis 70 percben. Ha egy szóval kéne jellemezni, azt mondanám: embertelen, ami tökéletesen fedi Natramn koncepcióját is: emberiből embertelent, ez a nagy átalakulás, ami a Transformalin.
Ő maga egyébként a nyilvánosságtól elzárkózva éli életét azóta is, leszámítva néhány minimális információt, amit a honlapjain néha nyilvánosságra hoz. A legfrissebb hírek szerint a hamarosan megjelenő könyvén dolgozik, amit a verseiből és egyéb írásaiból állított össze. Ismerve zenei munkásságát, az sem lesz egy könnyed ponyvaregény, mint ahogy ezt a lemezt sem fogod lazulásképpen betenni egy napfényes nyári délutánon. Viszont ha vevő vagy az emberi természet sötét és beteg oldalára, a műfajoktól független kísérleti zenékre, esetleg túl emberi számodra a legridegebb black metal is, érdemes tenned vele egy próbát.
http://diagnoselebensgefahr.com
http://humanianimaliliberati.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése