Már több hónapja húzódik az I Love Zombies története, s a programozó lassúsága végett nem tudtunk tovább várni, minden ide kikerülő cikk és kritika az oldal elkészültével elsőként kerül fel!
Régóta várakozik Bart Gabriel is, így legyen az első között a német Steelpreacher, amely idén dobta piacra negyedik nagylemezét. A Rheinland-Pfalzban alakult heavy horda a tipikus '80-as évek beli klasszikus értemben vett metál halmazában mozgolódik, s talán a kiadvány igényessége mellett furának hat, de ez bizony magán kiadvány, holott nem a kicsit Diablo-ra emlékeztető fedő és booklet illetve a tiszta és energikus hangzás nagy kiadót sejtet.
Zeneileg tökéletes reinkarnációja olyan nagy és kultikus csapatoknak, mint a Manowar, ACDC, Motörhead, Running Wild és még sorolható a lista komoly múltidézés közepette. A jól megkomponált de már 1000-szer eljátszott és még többször lefogott témák szépen épülnek egymásra, komoly koncepciót és gerincet kölcsönözve a gyermekkorunk nagy szféráiból adaptálva. Azonban bennen azt hiszem jogosan merül fel a kérdés, hogy mindennek ma mi értelme van? Miért alakulnak ilyen tribute ízű formációk és játszanak valamit, ami mindig is eladható volt, de soha se eléggé hogy eleget keressenek vele. Német barátaink nem a siker orientációja végett ragadtak hangszert és csaptak az ördögi lovak közé, hanem mert ez az életük, így tisztelegnek és még lehetne sokéleképpen és módon emelni a mimézisük értékes de mégis csak veszteséggel járó pátoszát.
Minőségi muzsika a ma már inkább 50-es mint 40-es korosztálynak, remek filing az ezeréves farmermellény mellé, szöges karkötő, loboncos haj, bajusz és a heavy metál tipikus sztereotipiái közé fúródva. Akinek kedve van merüljön el ebben a megkomponált és hangulatos reinkarnációban, avagy heavy still yeah metal!!!
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése